Csücsök part II.

Együtt ébredtünk. Most nem alkalmaztam azt a trükköt, amit Marcival, hogy felkelek, meg kint feltartom szüleimet. Egyrészt mert hulla voltam, másrészt mert jó is volt Csücsökkel együtt hempergőzni. Egyszerűen minden alvási póz tökéletes volt. Ő nem nyomott, azt meg, hogy én nyomtam volna, nem tette szóvá. Így egész egyszerűen tökéletes volt. Kényelmes és minden.

Reggel neki fájt a feje, én meg szimplán másnapos voltam, így rengeteget heverésztünk. :D Közbe egyszer csak rohadtul beindultam rá. Tudjátok, főleg azzal a kellemes-reggeli-kellemes érzéssel... Grrrrrrrrr. És akkor nekiálltunk. Csak feküdtünk egymással szembe és jót tettünk egymással. Nem, nem mielőtt a világ 100. kurvájának választana akárki is, nem, semmi olyan nem történt, ami konkrét volna. Csak mint amit az egyedülálló emberek nap mint nap tesznek otthon, nagy magányukban. :D És néztem, és ő is engem. És kurva jó volt és ahhh. És mondta, hogy lassítsak, mert ő mindjárt elmegy, de én mondtam, hogy én nem és, hogy akarom, hogy ő elmenjen. Így paff. :D A bűvös sárkány. :D The end. Jó volt, igazán. Aztán még aludtunk egy sort reggel, és meg kell hogy valljam, hogy soha, de soha ebben a büdös életben nem aludtam még ilyen jót reggel, ráadásul egy fiúval. Ilyen korán reggel. És még soha nem néztem sráccal tömeges leszbipornót. Így képes volt pár órával évek kemény várakozását überelni. :D Meg aztán megismételtük az előzöeket. Ugyanígy. :D

Próbált egyébként este telekocsit foglalni, de nem sikerült. Reggelre kiderült, hogy sikerült... Hármat is. :D

Délután már elhatároztuk, hogy fölkelünk. Ő nem akart enni, ami nagyon érdekes, ugyanis előtte való nap sem evett, vagyis elvileg csak 1x, azt se nálunk, és aznap sem egész nap. Mindegy. Megbeszéltük, hogy megyünk kávézni. Csakhogy aztán rájöttünk, hogy kéne inni egy sört (ő igényelte ezt), mivel az helyrerakná ezt a hangover-feelinget. Úgyhogy megint a B-Citybe söröcske, cseverészés. Aztán mentünk Starbucks-ba. Ő kicsit elveszett volt, de segítettem neki, milyet kérjen. :D Aztán a pultos csaj és én:

-Milyen névre legyen a szójás?

-Imola.

-És a sima latte?

-Csücsök.

A pénztáros csaj vigyorgott mint a birsalma, csücsök meg 5-10 másodperc reakcióidő után felröhögött. :D

Itt még dumáltunk egy csomót, aztán elslattyogtunk egy kicsit. Benéztünk egy makett-boltba (ahol kiderült, hogy mindketten ismerjük azt, hogy: "Király tigris álmaim netovábbja..." :DDD) meg egy CD boltba, ahol talált is egy Pozvakowski lemezt, amit képtelen volt otthagyni, így megvette. Jelenleg ez a CD és a Starbucksos poharak (jah, meg a fogkefe, amit itt hagyott - de mint megtudtam, a Csücsök fogkefék Magyarország legváltozatosabb pontjain fellelhetők) jelképezik tárgyilagosan az együtt-töltött mesés estét. Persze a poharat is, a CD-t is csak megőrzésre hagyta. Ami csak jó, mert én meg nagyon abba élek, hogy ő sose fog visszajönni, mert ez az egész túl megfelelő ahhoz, hogy igaz legyen. Aztán ugye még hazajöttünk, majd kikísértem a vonathoz. Ott még sokat puszilkodtunk, majd tetézve kishitű reménységeim megszólal:

-Csörgess meg, ha hazaértél!

-Öööö... Izé... Te is... Csörgess meg, ha hazaértél.

Egyszerűen elbaszottul tökéletes ez az egész.