Szombat esti másnap

Szombaton délelőtt elvittem kicsilányt egy ilyen családnapos filmezésre. Oké, másnapos voltam, 4 órát (ha / se) aludtam, de tudjátok ez engem nem tántorít el a gyerekkel való foglalkozástól. A progi az volt, hogy elmegyünk mozizni, majd csináljuk, amilyen progi épp van. Szóval a szülők vettek neki egy perecet, nekem megy egy kis popcornt, meg egy nagy zero kólát (így teljes a mozizás részemről :)). Aztán elköszöntünk és irány a Bogyó és Babóca. 

Szülők! Minden elismerésem a tiétek. Nem mondom, hogy végigszenvedtem, de már visszafelé számoltam a perceket, a mellettem ülő apuka meg bealudt, de jó apuka révén csak rápillantottam és rögtön kipattant a szeme. :D "Éééén, én nem alszom..." :DDD fejjel. Picilány megette az egész popcornomat, én meg a perecét... :D Éhes voltam, és szörnyű aznapos. :D

Aztán mentünk gyurmázgatni, kis terráriumos "aranyos, simogatnivaló" állatokat nézni (pl. madárpók, vipera...) én meg mint jó "szülő" mondtam kicsilánynak: "Nézd csak a pókocskát!" (ha egyedül lettem volna ott, nem kislánnyal, tuti, hogy 3 emelettel lejjebb szaladtam volna az átellenes sarokba és maximum 3 évvel később térnék vissza, amikor már a pókocska emléke is visszaköltözött az állatkertbe, de a gyerkőcök előtt mindig menőbbnek és erősebbnek mutatom magam, akár meg is simogattam volna :D) mire egy másik anyuka mellettem: "Ha-ha-ha pókocska". :D

Majd csináltunk kacsacsőrű gyurmapingvint meg fűztünk nekem, meg 'anyának' karkötőt (tésztával, amit filctollal kiszíneztünk) és az enyém pedig pont tegnapi Marcis kávézásnál tört el. :( Ő csak nézte, hogy mi az az összetört tésztadarab az asztalon, én meg magyarázkodtam. :D

Szóval jó volt. Elmentünk kajcsizni egy kicsit, mert már kopogott a szemünk. Az enyém már csöngetett is (csak másnaposan egyszerűen mindenre immunis vagyok és már csak azért tömök valamit magamba, hogy talpon álljak). Szusis helyet nem találtunk, így maradt a Meki. Szegény kicsilány már vagy 4x.-re szólt, hogy szomjas, de senki kibaszott fia-borjának nem jutott volna eszébe előre engedni minket. Én kértem egy salit meg egy kiskrumplit meg egy gigászi kólát, hogy kicsit hidratálódjak, kicsilánynak meg persze egy hepimilt. Leültünk enni, mire az lett a dolog vége, hogy kicsilány kb megette a salimat, én meg vegetáló életvitelem révén nem eszem húst, így csak tömtem magamba a sültkrumplikat. :D Szóval kicsilány úgy látszik aznap Imolává változott. :D

Aztán visszamentünk végigültünk-táncoltunk egy koncertet. Majd már jött volna a gyerekek AC/DC-je, azaz az Alma Együttes, de ekkorra már ki voltunk dőlve konkrétan, többek között az aktívan eltöltött 6 órának, meg az eső miatt ellehetetlenített szellőzésnek és az ezt kiegészítő 500 klimatizációs családnak köszönhetően. 'Apa' is késésben volt, mert annyi volt a befelé igyekvő és kifelé menekülő ember, hogy ezzel az odavezető út is és az onnan kivezető utak is teljesen bedugultak. Kb félholtan beestünk a kocsiba, kicsilány meg megértően azt játszatta, hogy ő az anyuka, én meg a kicsi és most aludjak. :D Imádom. <3 :D Meg egész nap ölelgetett és puszilgatott, mostmár annyira közel érzem magamhoz, hogy az húúú. :)

Este meg találkozni kellett Zsazsival mert nála volt a kedvenc kabátom, meg hát meg kellett beszélni a tegnapot. Jó volt csücsörögtünk odajött egy banda srác is, meg alapból ott volt Gyuri és a haveri köre (plusz a srác aki össze akar velem jönni - erről majd később).
Beittunk, pedig nem lett volna kedvem, de Zsazsit meg kedvelem, és nem akartam a tegnap után még mindig ennyiedszerre is cserben hagyni. Szóval beittunk és irány az Instant. Táncitánci, bulibuli, meg Zsazsival kicseréltük a felsőnket, mert én kényelmetlenül éreztem magam a szűkös felsőmben, neki meg jól állt. :D És igazából amúgy is tök ugyanúgy néztek ki, csak az egyik almazöld, a másik meg neonpink. Battyogunk valamerre a lépcsőn, mikor egy női hang üvölti: "Imolaaa!". Hihetetlen: a Szigetes srác húga volt. Nagyon aranyos volt, meg tök normális. Csacsogtunk is egy kicsit vele. Aztán igazán elfáradtam, és hazaindultam. Bedőltem az ágyba még beszélgettem kicsit a sráccal, aki rám van állva. Na szóval ő. Akkor láttam először, amikor Gyuriékkal meg Zsazsival iszogáltunk pár hete valamelyik szombaton és elhatároztuk, hogy mi akkor elmegyünk bulizni, csak ők nem akartak jönni. Tök csöndes volt kicsit apa(=anti party arc) is akár, de ettől függetlenül egész normális alak. Aztán bejelölt face-n, megkérdeztem, ismerem-e, mert a képei alapján nem volt ismerős, ráadásul egy közös ismerősünk sem volt. Elmondta, hogy honnan ismerem, meg írogatott, aztán másnap azt írta, hogy Gyuri írt a nevében. Hol érdekel basszus? Mindegy. Szóval tetszem neki, és most, hogy igazán vele beszéltem, elhívna valamerre inni. De nem tudom, valami nagyon nem tetszik benne. A zenei és filmi ízlésein kívül az önbizalomhiánya, a világnézete (bár erről még nem sokat tudok) és az életcélja (ami meg nincsen) sem túl impozáns. Nem látom már most értelmét a dolognak...