Coming back

Csücsökkel nem alakultak jól a dolgok. Nagyon nem. Olyannyira, hogy volt egy bizonyos sztori, amit én megéreztem, de nem jelentettem neki nagy tulajdonságot, amíg ki nem derült, hogy igenis nagy tulajdonságot kellett volna neki jelenítsek. Elméleti síkon megcsalt. A hős szerelmes 3 napig gondolkozott azon, hogy dob egy random kurváért csajért. Sztori ended. Imola's mind is confused. Mondhatni Dazed and Confused. Ez akkor derült ki, miután felmentem hozzá Debróba (a nyírjuk ki Imolát lelkileg 3 héten át fejezet után). Kezdjük ott, hogy amíg be nem vallotta, nagyon fura volt, távolságtartó kissé. Én minden nap ittam, nem bírtam elviselni mellette a józanságot. Aztán kb a második nap megszállt a kisördög, előjött belőlem a teljesen elhanyagolt nő. Érezni akartam. Minden porcikámban. Megtörtént. Másnap reggel elmondta a kis történetet. Mondanom sem kell teljesen meg voltam zavarodva. Együtt alvásnál egyszer odabújtam, egyszer elfordultam, és úgy eltávolodtam, hogy majd' leestem az ágyról. Először úgy gondoltam, ez hízelgő. Mégis engem választott. Hazaértem: A FASZT HÍZELGŐ - ugyanis ha valaki szeret, nem kell három napot gondolkozzon, erre kb a többiek homályosítottak fel (bár nekem alapból nem kellett, lepattintottam bárkit, mert én őt akartam, pedig nem is voltam szerelmes). Mindenképp helyre akartam billenteni lelki egyensúlyomat, és ebben segítőtársam ki más lett volna, mint: Márk. Igenis a Márk. Az augusztusi Márk. Elmentünk egy koncertre, majd piálgattunk, majd Instantba. Instantba hozzámsimult, ölelgetett. Forrott a levegő: leginkább az ő elképesztő méretű vágyától (hogy én még valamilyen szinten - gondolom - még mindig kellek neki), amit az én alkoholgőzöm gyújtott be. Majd hazakísért míg nem jött a busza. Itt meg akart csókolni. Nem egyszer. Maradni akart. Kért, hogy kérjem, hogy maradjon. Á-á-á. Nem eszik olyan forrón. Mondtam, hogy akkor maradjon, ha akar. Nyilván akart, csak rám akarta helyezni a súlyát. Én meg nem voltam abban az állapotban, hogy még ezt is cipeljem. Hazament. Én meg megkönnyebbültem.

Másnap Zsazsi szülinapja. Itt tartottuk az alapozást. A piák dőltek és Zsazsi és Gyuri közös barátja Álmi persze (finoman) rámnyomult, mint mindig részegen. Eddig ez csak szimpátia jellegű volt, most azonban - hogy szakítottak a menyasszonyával - annál több. Szórta rám a bókokat (mondanom sem kell, ebből jó ideje hiányom volt). Meg akart csókolni, egy ideig csak illegtünk-billegtünk, majd nem bírta ki: a számra egy gyors puszit nyomott. Két másodperc visszatámadtam az egészet ahogy volt, és még többet is. Filmbe illő jelenet volt. Teljesen megőrültünk. Nem volt ennél több, csak másnapra foglaltunk mozijegyet. :D Ami nyilván alkohol indíttatásából eredt, és nem lett belőle több. De másnap átjött, elszívtunk egy cigit, megbeszéltük, hogy ez elég nagy badarság volt és most egyikünk se menne bele ilyenbe, megnéztünk pár Family Guyt, majd elment.

Másnap hívott, hogy ne haragudjak, és majd a vizsgái után elvisz mozizni.

Zsazsi szerette volna ha nála alszom, még születése napján. Nála aludtam, max 1 órát birtam aludni, többet nem. Végig Csücsök ment a fejemben. Felkeltem 1 óra fetrengés után, hogy én most akkor megyek haza. A buszon hazafelé tudtam mit kell tennem, és megszakadt a szívem bele. Szó szerint. Valaki összefacsarta, úgy hogy összerepedezett és tengeri jódozott sót hintett rá.

Mondtam Csücsöknek, hogy hagyjuk, nem mondtam a pontos indokot, de blogközt szólva épp elég annyi, hogy az ő csúszása vezetett egy banális hibához, ami összetört lelkileg. Ami egy kapcsolatban - főleg az első egy hónapjában - szerintem tűrhetetlen. Első reakciója, hogy de azért találkozzunk majd még. Ezen elsírtam magam. Kész. Végem. Hogy lehet ilyen tündéri.

Hébe-hóba (minden nap) beszélgettünk. Rájöttünk, hogy baromira hiányoljuk egymást. Megbeszéltük, hogy találkozzunk, minél hamarabb. Én persze nem tudtam menni, így rajta volt a sor. Majd szóba került, mikor mondta, hogy miatta ilyen szar minden, beavattam, hogy nem csak ő baszta el. Elmeséltem neki, hogy smároltam (mert az nem igazán volt nevezhető csóknak) egy sráccal és semmit nem jelentett. Ezek után (vagyis gondolom ez vezethetett hozzá) mondta, hogy mégse jön hétvégén, de ne aggódjak, majd jön. Egy-két napa rá voltam elég bátor, hogy megkérdezzem, hogy: "Na akkor szerdán ugye jössz?". Mire ez volt a válasz: "Nem, le kell nyugodnom.". Ekkor volt az, hogy már végképp nem bírtam ezt az érzelmi hullámvasútat. Facebook ki, telefon kikapcs (nem akartam, hogy hívjon). Meghallgattam a Foo Fighters - The Best of You c. számát, és nem volt megállás; 2 órán keresztül a Foo Fighters - In Your Honor duplalemezes albumát hallgattam. Bőgve. Igazi katarzis volt, főleg, hogy a 2. lemez akusztikus. Mindenkinek ajánlom, a velem történtektől függetlenül. :D Zseniális lemez. :D

Több tucat zsepi és több centiméter összegyűrt-sírt ágyneműhuzat után azt gondoltam, hogy ez nekem nem kell. Nem pont Csücsök. Csak ez a szenvedés. Ez nem kell. Könyörgöm egy hónapja járunk (másfél). Nekem ez nem kell. Boldog akarok lenni. Nem szomorú. Ez így nem normális. Én teljesen lojális voltam és odaadó. Mit kaptam? Hm?
Azóta jóllehet melankolikus és csalódott, de reményteli volt a hangulatom. De ez innentől már egy másik történet. :)
As they say no woman no cry.

the torta :D