Szóval ez annyira friss, hogy csak pár órás sztori. Beültünk Pancsival egy helyre, hogy összehozzam azzal a sráccal, akivel akkor találkozott, amikor én 1.-vel; vagyis múlt hét szerda.
És mit ad Isten? Ki volt ott? Egy közös barátunk azzal a sráccal, aki évekig legjobb barátom volt, de aztán szerelmet vallott és annyiban maradtunk. Barátság zéró, ismertség zéró, szerelem meg mínusz 103427466154. Jó volt vele azt az 5 percet is beszélgetni. Megtudni, hogy ő is ugyanazon az állásponton van, mint én, hogy közös barátunknak ezen túl kellett volna lépnie. Hagynia és folytatni a barátságunk, mert így csak mindenki szenved. Megnyugtat, hogy nem úgy érzem, hogy mindig csak én tévedek. Egyszer bemásolom annak a srácnak az "utolsó" izenetét, mert igazán tanulságos. És félig meddig ehhez kapcsolódóan most egy 30Y-t hallgatok.
Jó hír viszont, hogy a srác akinek Pancsi bejön (akivel ma találkoztunk) viszonozza a "bejövetelt" (ez így helyes?). Ennek nagyon örülök, mert Pancsi azt érdemli, amit akar. Ezen lehet, vitatkozni, hogy nem azt mondtam, hogy a legjobbat, de ne kamuzzunk, a legjobbat senki sem akarja. Legalábbis ahhoz idő kell. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése